Sírkőavatás…
Az életének 97. évében, 2003. január 27-én elhunyt Rotter Emilia kétszeres olimpiai bronzérmes, többszörös világbajnok páros műkorcsolyázó síremlékét avatták fel a nagymarosi temetőben.
A MOB hagyományőrző bizottsága nevében Jakabházyné, Mező Mária, az akadémia főtitkára méltatta életutját, Petrovics László pedig arra emlékezett, hogy a bajnoknő nyaranta a város kedvelt lakója volt . Kívánságára helyezték örök nyugalomra a családi kriptában. A város plébánosa Zimonyi János szentelte fel az indiai gránitból készült síremléket, majd a siremléket állitó unokaöccs, Rotter Ervin (akinek édesapja a bajnoknő fivére volt és replülő bemutatót tartott az 1936-os olimpián) a család nevében mondott köszönetet a koszorúk elhelyezése után.
Rotter Emília (Szmolár Pálné) 1924-től a BKE (Budapesti Korcsolyázó Egylet) műkorcsolyázója volt. 1929-től 1936-ig szerepelt a magyar válogatottban, és páros műkorcsolyázásban ez idő alatt a világ élvonalához tartozott.
1928-tól Szabó Gyulával, 1930-tól Szollás Lászlóval versenyzett.
Szollás Lászlóval 1931-ben, Berlinben, 1933-ban, Stockholmban, 1934-ben, Helsinkiben és 1935-ben Budapesten is elnyerték a páros műkorcsolyázás világbajnoki címét. 1931. évi győzelmük a magyar páros műkorcsolyázás első világbajnoki aranyérme. Az 1932. évi montreali világbajnokságon 2. helyezést értek el. A kétszeres Európa-bajnok Orgonista Olga-Szalay Sándor páros után, az 1934. évi prágai Európa-bajnokságon ők nyerték a magyar páros műkorcsolyázás harmadik Európa-bajnoki címét. Részt vettek az 1932. évi Lake Placid-i és az 1936. évi Garmisch-Partenkircheni-i téli olimőián és mindkettőn bronzérmet nyertek, ezzel a téli olimpiák történetében ők nyerték az első két magyar érmet.
Aktív pályafutásukat az 1936. évi olimpia után fejezték be.